Adjon az Isten!

Vasárnap választunk! Pontosabban döntünk arról, hogyan is alakuljon a sorsunk. Nem csak a miénk, hanem szüleinké, gyermekeinké, unokáinké. Mind azt gondoljuk, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk, de higgyék el, ez még csak a kezdet.

Nem nagy áldozatot vállalunk azzal, hogy kicsi időt szánunk 11-én a szavazásunkra, viszont annál nagyobb a tét! Nem szabad engednünk, hogy tovább rombolják az országot és ezzel együtt az életünket!  Hovatartozás nélkül mindenkit arra buzdítok, hogy tegyen eleget állampolgári kötelességének, ne hagyja a nemzetünket eltörölni. Mindenkinek szíve joga eldönteni hová teszi az ikszet. A szavazófülke magányában csak a saját lelkiismeretünkkel kell elszámolnunk, senki másnak nem tartozunk beszámolóval.

Én bátran szeretnék majd gyermekeim szemébe nézni és elmondani nekik, hogy egyetlen alkalmat sem szalasztottam el. Az elmúlt 20-60 évben kialakították bennünk a bizalmatlanság és elkeseredettség érzését. De hiszem és vallom, hogy minden ember a maga sorsának a kovácsa is, és rajtunk múlik, mit tesznek, mit tehetnek velünk és szeretteinkkel!

Vegyük kezünkbe a jövőnket, mutassuk meg, hogy EMBEREK vagyunk!

Szebb jövőt!

Antal Zoltánné