Közeledik december ötödike, az árulás napja. Arra a napra emlékezünk, amely napon megpróbálták érzelmileg, lelkileg szétválasztani a határon túli magyarságot, az úgynevezett anyaországi magyarságtól. 2004. december 5-én este a Kossuth térre menet, a metrón ülve kaptam meg telefonon a népszavazás eredményét. Az eredmény hallatán lezsibbadtam és minden ízületemben szétáradó tehetetlen dühöt és szégyent éreztem. Éreztem, hogy azon a napon nem csak engem, hanem minden hozzátartozómat és ősömet megalázták. A kabátom zsebébe bedugtam a kezem és egykedvűen, csendesen kiballagtam a Kossuth térre. Néztem a téren a szomorú arcokat, a sokat szenvedett magyar arcokat. Senki sem tudta, hogy mihez kezdjünk és őszintén megvallva néhány vagdalkozáson kívül nem is történt semmi.

Eltelt azóta pár év, és akik akkor összetörten ott álltak a Kossuth téren vagy otthon a képernyők előtt, azok felemelték a fejüket, kiegyenesedtek és létrehozták a valóban erős és széles társadalmi alapokon álló nemzeti oldalt és Magyarország egyik legerősebb pártjává emelték a Jobbik Magyarországért Mozgalmat.
Most, 2009. december 5-én ismét a Kossuth térre megyek. Négy év elteltével viszont most minden eddiginél nagyobb reményeket dédelgetve fogok kimenni a Kossuth térre, mert tudom, hogy a Jobbik a többi nemzeti szervezettel közösen vissza fogja venni Magyarországot az előttünk álló nagy tavaszi és elszánt őszi rohammal. Visszavesszük hazánkat a globalizmust gerinctelenül kiszolgáló parlamenti pártoktól. Az új magyar honfoglalás még csak most kezdődik!

Az árulás és a szégyen napján nem gondoltam volna, hogy négy év elteltével, európai parlamenti képviselőként léphetek majd az emelvényre és széttekintve láthatom azokat a bátor férfiakat és büszke nőket, akiket mi, új magyar honfoglalók szeretve-becézve "gárdistáknak" hívunk.